Nem volt más, csak a fák és a köd,
ahogy' úsztak az ablak előtt.
Nem volt más, csak tejes szürkeség,
fény, amelyet emlék font köréd.
Nem volt más, csak csend és nyugalom,
emlékével magam nyugtatom.
Csend volt, bár kattogtak kerekek,
a jövő várt, szebb nem lehetett.
Nem volt más, csak a fák és a köd,
most megfagyok rőt kályhák között.
Nem volt más, csak szemed melege.
Hevét visszahozni lehet-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.