Még téged látlak minden mozdulatban,
a hangod hallom szisszenő szavakban.
Az illatod száll felém minden széllel,
és véled álmodom még minden éjjel.
Tán lehet egyfajta őrület ez,
az ember feleszmél, és hüledez':
mitől is vert más ütemre szívem?
Csak életem próbáltam élni híven.
Az égen Nap helyén arcod fénylik,
emelkedett ott hajnaltól délig.
Egyre hosszabbak lesznek az árnyak,
este jő, s kihunynak mind a vágyak.
De még téged látlak minden mozdulatban,
hangod hallom suttogó szavakban,
illatod száll felém minden széllel,
és még álmodom veled sok éjjel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.