Én csak arra a folyóra emlékszem,
homokpadok között lomhán csordogált,
nem is érthettem föl ésszel egészen,
mi volt az, ami a mederben ott várt.
Én csak arra a folyóra emlékszem,
meg még arra, hogy a napfény harsogott,
éles volt a kép, akár egy mesében,
dél utáni hőség, az idő nyomott.
Én csak arra a folyóra emlékszem;
lassú volt vize, mégis elragadott,
elsodort és én sodródtam merészen,
a parton állva néztem magamra ott,
ahogy' az ár - nem is álltam rá készen -,
egy vízből kinövő kőszirtnek csapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.