és senki sem visel rám gondot.
Hullámzik körülöttem a házam,
és csak nézik a vén bolondot:
mintha egy fedélzeten lenne,
tántorog az előszobában,
vihar dúl kint, a nagyvilágban,
és nem érzi jól magát benne.
Harmincnyolc fokos a lázam,
dobog bennem, mint ezer vad ló,
Úgy rángat, mint a váltóáram,
és nem földel le már a padló,
egy hűvös kezet elviselnék,
hogyha benne simítás lenne.
Még az is lehet, helyre tenne.
Valaha volt egy ilyen emlék.
Harmincnyolc fokos a lázam,
másnak is volt: eléggé kemény.
Én nem tudom, hogy mit csináltam,
hogy így elhagyott minden remény;
talán a trópikus Nap az ok,
hogy ilyen magasra felszökött.
Olyan vagyok, akár egy lökött,
mindig, hogyha napszúrást kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.