amely a mellkasomat nyomja.
Keresem egyre, nem találom,
én lettem a falu bolondja.
Megzörgetem a bokrok alját,
szélbe szórom szerte az avart,
Kiáltok; hívom, hogy mások hallják,
hangosan. Még senkit sem zavart.
Szakadt ruhámat tüske tépte,
bocskorom talpára lyuk kopott,
de abba nem hagyhatom mégse.
Keresem, bár reményem fogyott.
Akár tűzbe is mentem érte,
mégis feladta a holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.