Főteomlás után friss levegő,szénporos tárnámat úgy jártad át.
A rám szakadt sem volt már leverő,
mert éreztem a remény illatát.
Pillantásodra ragyogó ég nyílt
a tintaéjben, fent, fejem fölött,
tépett, vérző sebre hoztál gyógyírt.
A remény újból belém költözött.
A lég sem volt már fojtó, sűrű, én
a Tejúton fociztam a Holddal,
táncoltam a Szaturnusz gyűrűjén,
szárnyalás és zene, játék volt, dal.
A légszomj múlt, de tűnt a káprázat.
Most sötétben járom a tárnákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.