Lekvárba fúlt a mézédes idő:
egy darázs zümmög a sűrű csöndben.
Elhalkul. A szívem beledöbben:
hirtelen kevés lett a levegő.
Az izzón megperzselt pilleszárnyak.
Egymást csábították talán bele.
Az forró tüzeknek volt éjjele -
Cementbe dermedt, szobornyi vágyak.
Pállott csendben ázik most az este.
A garázs, mint az a szénapajta;
napsugár csak kívül csillan rajta.
A jövőt itt senki sem kereste.
Szénaillatban hevert a teste.
Tudtam róla: ő nem olyan fajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.