nem tudhatom magamnak,
és nem bírom másnak,
mert gödröket szívemben
a kétségek ásnak.
Az eget bronzvörösre,
feketére hagytam,
bíbor jégmezőimen
majd halálra fagytam.
Tündöklőn ragyogóra
az eget festeném,
de nem érhetem el, mert
gödörbe esem én.
Amíg ott lent ücsörgök
a gödörnek alján,
soha nem ragyoghat föl
a színes szivárvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.