Már hallucinálok, nincs mit tenni.
Téged látlak minden mozdulatban,
levelek közt nézel mozdulatlan,
szemedet nem halványítja semmi
fátyol, zavart könny, vagy tünde pára,
felhőkben táncolsz, szél fújja hangod,
ritmusa zengő verseket alkot.
Arcodat képzelem minden fára,
ne csak hangod halljam szállni felém,
tenyeremmel árnyékolom szemem,
hogy lássalak is fönn, egy ághegyen,
amint harmat csillan egy levelén,
a te fényedet törve szét nekem,
elmémbe írva: de, szerethetem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.