Én csak ugyanannyira magam,
mint a világ ismétli magát,
akár vidám, vagy bánata van.
Ha figyelnél rá, meghallanád:
A bánat a felhőkből árad.
Tőle lett végtelen a tenger,
az növeszti nagyra a fákat.
Abból táplálkozik az ember.
A bánat hull le száraz földre,
ha Nap süt a tavaszi égre,
és termőre fordítja végre.
S ahogy a hó jön nyári zöldre,
csak oly gyakran ismétlem magam.
Mint a világ, ha bánata van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.