Izzó vasrúd süssön
hegeket nyelvedre,
aszalódjon füstön
a tüdőd örökre!
Szemed jégszegekkel
legyen általverve,
forgód minden reggel
legyen szétszerelve!
Törjön bennük csontod,
ha új párod várod,
amikor két karod
ölelésre tárod!
Gondtalan dalodra
riadjon meg kánya,
űzze el hangodnak
vad rikácsolása!
Csak halkan üvölts, és
varrd össze a szádat!
Ha szoros az öltés,
majd marad a bánat.
Temesd el magadat
végül mély verembe,
többé e Nap alatt
ne ess szerelembe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.