az égbolt.
Szinte eltemet,
ami rég volt.
Vastraverzek húznak át
fejem felett.
Megint csak elviselni kell
az életet.
Szemben allegorikus
bálterem.
Sok tornya álgótikus.
Ott terem
minden kegyetlen rendelet,
amely e folyónak partjain
üli meg évek óta lelkedet.
Se bent, se kint nincs béke.
A házfalakról nem csorog már fájdalom,
és mégis szíj hasad a hátadon,
mert életünk tévútra ment,
csak áll magányosan,
mint túl a vízen, ott, a Parlament.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.