2014. június 14., szombat

Döglött árnyak

Döglött árnyak lesnek a bányamélyben.
Rád szakadt a csendbe kövült pillanat.
Mi módon élheted túl majd kínodat?
Még nem is fogtad fel talán egészen.

Cementbe dermedt az elmúló idő
- gyantába fagyott ősi rovar szárnya -,
bármerre lépsz, egyazon úton járva
folyton ritkul körötted a levegő.

Még világít a fejeden a lámpa,
kihasít a sötétből egy darabot.
Itt egy csók, amott egy pillangó szárnya,
megkülönböztetni tényleg akarod?

A garázsba fény szökött be a résen.
Az kívül van már időn és a téren.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.