Rád szakadt a csendbe kövült pillanat.
Mi módon élheted túl majd kínodat?
Még nem is fogtad fel talán egészen.
Cementbe dermedt az elmúló idő
- gyantába fagyott ősi rovar szárnya -,
bármerre lépsz, egyazon úton járva
folyton ritkul körötted a levegő.
Még világít a fejeden a lámpa,
kihasít a sötétből egy darabot.
Itt egy csók, amott egy pillangó szárnya,
megkülönböztetni tényleg akarod?
A garázsba fény szökött be a résen.
Az kívül van már időn és a téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.