szűk kígyóbőrt levedlettem.
Szót fejtettem szóbányában,
sót festettem, sóvá váltam.
Táltos lóra fölpattantam,
mert kerget pár szárnyas kappan.
Száll felettem rémes átok,
nem feledtem: hasmánt mászok.
Szendereghet szilva ágon,
én egyre sorosomat rágom,
s mint a lekvár a penésznek,
versek rímhez úgy tenyésznek.
Földre rázom le szilvámat,
nincsen bennem már bűnbánat.
Pálinkám, ha marja torkom,
segít sorsom átgondolnom.
Sziksót szedtem szikes síkon,
szellőbe vijjogom kínom.
Most hintázok ágak hegyén,
lovagolok szárnyas gebén.
Szikes síkra szállt az este,
kedvem senki sem kereste.
Elcsúszom létemnek jegén,
de már szél szárnyán száll zeném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.