csak néhány csillogó üvegcserép.
A szél dudorászott butácska dallamot,
és egy pár szürkén csicsergő veréb
fürdette szárnyait a porban.
Háztetőn a hajnalfény pirult,
és szarka billegett a kerti fán.
Az ágakon már friss virág virult,
akkor sem láttam át még a szitán,
bár álmom mutatta torzan.
Elmúlt hét, a kávé elfogyott.
Az ajtó immáron végleg tárva várt,
mert múlt és jövő már egybe fagyott,
s nem láttam többé széles látóhatárt.
A bőrönd tompán puffant lent, a porban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.