az utolsó autó is elment.
A beszéd alól a csönd most felment:
nincs kihez. Hallom, zümmög egy darázs.
Franciakulcs a munkaasztalon,
minek? Az elektromos szerszámok
között egy kőbalta, csak az álmok
világa használja. Ott hagyhatom.
Sárga fénypászmákban csillan porszem,
ahogyan betűz az alkonyi nap
a redőny résein. Már nincs merszem
hogy elmeséljem. Bár szinte kicsap
az aknából, kigomolyog versem,
odakötötte a cementiszap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.