Süvöltő csendben csak a semmi szállong.
A szerelőakna üresen tátong,
az alján cementbe fulladt a varázs.
Egy pillangó hever lent, a padlaton,
szárnyát híg cementiszap szegezi le,
oly mindegy, okos vagyok, vagy debil-e,
röptetni ismét nem is akarhatom.
Innen nem vezet fölfelé az útja,
csak lefelé van, vagy már nincsen tovább.
Ha átélni szeretné, egyszer újra,
akkor is ez marad a végállomás.
Ez elől nem térhet ki lopva, bújva.
Már nem várhat rá újabb áldomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.