a percek úgyis semmibe hullnak.
Mint valami perverz személyvonat,
húzzák lelkét minden nyomorultnak,
vagonokat a vöröslő estbe.
Egy gyárkémény, felhagyott roncstelep,
a füst, bozót, homály mindent belep,
immár nem is vérzik a Nap teste.
Ki állítja úgy a váltókat át,
hogy csak sötétbe vezethet utunk,
bármit teszünk, ha meg is alkuszunk,
sem bocsájtja ránk a Nap sugarát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.