Vírus bújt tán belém egy este,
agyamba férkőzött a féreg.
Azóta is rág ott a beste,
és nem tudom, hogy mennyit érek.
Nem súlyban, aranyárban persze,
amint a disznót méri mázsa,
de, hogy mennyire, milyen messze
hallik el szívem dobbanása.
Vírus vert tehát tanyát bennem;
megszabadulni kéne tőle,
mert egész tanácstalan lettem,
hogy mi lesz velem majd jövőre,
ha már fejben sem leszek ketten.
Csak várok majd a temetőre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.