Zöldes-lilás, rothadó tetem.
Aki rám néz, elmegy minden kedve,
pedig én csak dolgomat teszem.
Elgázoltak, traktor ment át rajtam,
bordám törött szívem megrepedt.
Kilencből már nyolc életet haltam,
lelkem most két halál közt rekedt.
Nap sütne rám, tán még talpra állnék,
de itt folyton az eső esik.
Bűzlő húsomból nem lesz ajándék,
s nem hiszem, hogy húzom reggelig.
A pár óra, ami hátra van még,
remélem, hogy gyorsan eltelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.