Paradox dunnával takarózom:
ha lerúgom, izzadok nagyon.
Ablakomon dől a hideg ózon;
didergek, ha magamra húzom.
Puha tollal töltötték dunnámat,
csontom töri mégis pereme,
betapasztom tenyeremmel számat:
fájok. Sikoltani kellene.
Dunnámat talán pokrócra váltom,
sprőd ridegsége majd simogat.
Tüskés gallyakon alszom el, háton,
így álmodom színes álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.