Csak ennyit

Mint aki lassan menni készül
letéve már az összes gondot,
szőke fején a bőr megkékül,
szakadt ruháján, amelyet hordott
utólszor megvarr egy-két foltot,
semmit sem hagy itt emlékül,
csak pár szót, amelyet mondott.
Az indulásba bele is szédül.

Mint aki lassan elindulna,
mert nem tartja itt már semmi,
az emlékből is kihullva
nincsen más, csak menni, menni
más kontóján nem vidulva,
mindegy, hogy a fenti, lenti
hatalomhoz tér az útja,
hová érkezik meg végül.

Kenyeret tört, bort is osztott,
átruházta az összes gondot,
csak ennyit hagy meg emlékül.

Mint aki lassan menni készül.