Megcsúszott a réteges idő,
szívszakasztó, bármennyire értem.
Egyre kevesebb a levegő.
Járda szélen ott a lepke szárnya,
a híg sárba már belefagyott.
Nem verdes már az életért rángva.
Tegnap még élt, mára már halott.
Még csak egy patkány motoz a csendben,
szimatol, majd hívja társait.
Baljós árnyak húznak át felettem,
valaki már szomjan halt ma itt.
Az vagyok, amit mondtam és tettem.
Bárki mást hazudna, el ne hidd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.