Nekem nem kell mélybe szállnom.
Már húsz éve, hogy lent vagyok.
Felszínre jönnöm csak álom,
a víz alatt megfulladok.
Ha feldobja a színére
az áradat bomló hullám,
senki meg sem lát, kivéve
egy pelikánt. Az néz furcsán.
Zölden, lilán pörög testem,
a vízből alig, hogy látszik.
Nem lesz soha többé estem,
már leúsztam Győrtől Vácig.
Szívem töri porrá Pesten
sorsom, ami vele játszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.