mint főteomlás után a sötét
járja át az én remegő szívét.
Elfelejted minden más kínodat.
Adósságod, elcsúszott életed,
mint a cementbe dermedt lepkeszárny
fagyott be hirtelen. Csak kósza árny
mind, ami történt mással és veled.
Nem dereng itt sehol sem Davy-lámpa
fénye, így elborít a félelem:
látod már magad, ahogy a sárba
fúlsz, és nem segít már az értelem.
Csak ülsz a csöndben, magányba zárva,
és a múlton jár agyad szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.