Mint egy fehér egér a bányamélyben,
folyton csak találgatom a jó utat.
A sötétben jó irányt jel nem mutat,
még nem is fogtam fel talán egészen,
de úgy tűnik, hogy körbe-körbe járok.
A Hold kipukkadt, a gyűrű elgurult.
Omlástól a légakna is eldugult,
valahol a sötétben vár egy árok.
A mizserfa megreccsen és az ászok
fölfelé hajlik már a nagy nyomástól.
A főte súlya nyomja itt a létet.
A vágat szűkül: már csak hasmánt mászok,
mint rab, kit eltiltottak asszonyától,
tekergek. Csak nyüszít bennem a lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.