Éjben tekereg

Akármint is volt az, úgy elszállott köddé,
bármint is történt meg, nem történik többé,
heteken át égett tüzes, forró lázban,
hogy akkora lángot még sohasem láttam,
mint amilyet szívem, akkor lángot vetett,
amije volt, érzés, hit, mindent beletett.
Gyáva volt az a szív, de parázslott nagyon,
gyávaságát, hitét meg nem tagadhatom,
de mindegy is most már, csak hamuja maradt,
ami légben szállott, az a földbe ragadt,
a ragyogó napfény mára fakult köddé,
ami volt is egykor, nincs már jelen többé,
vissza nem hozhatja azt semmi hatalom,
és, hogy visszatérne, nem is akarhatom,
és még azt is régen szétfújták a szelek.
Azóta a lélek éjben ráng, tekereg.

Tácsitá és Vimalá

Weöres olvasónapló

Szürke Henry villamoson ül,
nyitott könyv kezében,
Vimaláról, Tácsitáról olvas,
becsukja a könyvet,
hosszan néz ki elmerengve
szürke Henry szürke Dunára.

Nem lesz ő már
sem Tácsitá,
de még Vimalá sem
ebben az életben;
látó csápjai,
érző csápjai
mind elfeketedve
lehervadtak róla.

Szürke Henry nem Szürke Medve,
nem Szürke Sas, a vasszemű,
és nem is Szürke Farkas,
csak szürke,
mint a szennyes folyó,
ott, a szürke ködön túl,
a villamos ablakán kívül.

Öreg vagy

Öreg vagy immár, Jóska,
remélem, ezt belátod:
te senkinek se kellesz.

Ha gombolná az ujjad
az inget reggelente,
leszabja mind a gombot.

Ha párat lépsz is futva,
rögvest lihegni kezdesz,
kiver a vad verejték.

Ha fölmerül egy helyzet,
csak nézel egyre bambán,
ha nincsen a rutinban.

Öreg vagy immár, Jóska,
nem sok időd van hátra,
kikoptál a világból.

Vírus

Világjárvány lett a vírus.
Kígyókról jött az emberre.
Mit szól mindehhez a klérus?
Istennel nem kelne perre?

Szöges dróton nem gyűrűzik
ez sem, mint recesszió át.
Főleg, ha meg is gyűrűzik
az összes visszatérő gólyát.

Vuhan-vírus jött ez évben,
tavaly madárinfluenza,
aids, ebola, s mind az égben
sem volt megtervezve soha.

Vége lehet a világnak,
hogyha nem ma, akkor holnap.
A bajok majd szegényt rágnak,
a gazdagnak meg bókolnak.

Esik

Nem elég nagyok az esőcseppek az üvegen,
hogy lefelé induljanak.
Életemben nem volt még elég erős szerelem,
hagytam őket, hogy mind elmúljanak.

Bármilyen sebesen is megy a villamos,
a vízcseppek még csíkot sem húznak az üvegen.
Bárhogyan is veszem, szaggatóan kínos,
akárhányszor megtalált, elhagyott a szerelem.

Vannak bennünk tájak

Szeretném hinni,
vannak bennünk tájak,
amerre szabadon szárnyal a lélek.
Magammal vinni
mindent, ami fájhat,
hogy lefoszoljon a kín, amíg élek.

Végtelen pusztát
járni szakadatlan,
csak üres ég ragyog a fejünk fölött,
Megélni, most már
nem rotyog a katlan,
mert a nyugalom beleköltözött.

Szeretném hinni...
De ez lehetetlen,
amíg józan marad az ember lelke.
Nem lehet bírni,
míg marad temetetlen,
az életet, az életed szerelme.

E.E. Cummings: a total stranger one black day

(fordítás)

a total stranger one black day
knocked living the hell out of me—

who found forgiveness hard because
my(as it happened)self he was

-but now that fiend and i are such
immortal friends the other's each



Sötét éjen egy idegen
pokolba űzte az életem --

bocsánatot nem nem kapott,
mert (kiderült) ő én vagyok.

de már én, meg az az átok
vagyunk örök barátok.

2020.03.01