Szeretném hinni,
vannak bennünk tájak,
amerre szabadon szárnyal a lélek.
Magammal vinni
mindent, ami fájhat,
hogy lefoszoljon a kín, amíg élek.
Végtelen pusztát
járni szakadatlan,
csak üres ég ragyog a fejünk fölött,
Megélni, most már
nem rotyog a katlan,
mert a nyugalom beleköltözött.
Szeretném hinni...
De ez lehetetlen,
amíg józan marad az ember lelke.
Nem lehet bírni,
míg marad temetetlen,
az életet, az életed szerelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.