Kinéz ma is az ablakon,
és azt is érzi még vakon,
kint tavasz virul.
A fákról édes illat ár
lebeg be széllel, orrba száll,
orgona lilul.
(Persze, ezt nem látja már,
de melegít a napsugár,
hogy arcára hullt.)
A kerti fán madár dalol,
a vírus gyilkol valahol,
a béke már a múlt.
Kinézne ő az ablakon,
hogyha nem élne még vakon,
csak oda áll elé.
Az ablak alatt, jaj, nahát,
egy nő eltüsszenti magát,
s egy vírus száll felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.