Fiatal voltam, és mohó.
Eshetett eső, hullhatott hó
fejemre, nem ártott semmi se.
Nem kellett a szent mise.
Gerendát rúgtam lábammal,
zsákot vittem a vállammal.
Örökös tavaszban éltem én,
és nem hagyott el a remény.
Ma már késő őszre jár.
Alíg melegít napsugár,
nemsokára tél közelít,
testemre fehér leplet terít.
Bármint is lesz, még itt vagyok,
bár a szemem már nem ragyog,
de ha erre jársz, jó komám,
ugorj be hozzám egy délután!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.