Fát nem nyűvök az erdőben, nem vetek szelet,
megtanultam úgy élni, hogy senki sem szeret.
Nincsen mérföldlépő csizmám, követ nem török,
mára végül megértettem, a magány örök.
Nincsen holtomiglan, csak ha meghalsz jó korán,
mindegy harang, müezzin, Biblia, Korán,
így is, úgy is földbe tesznek, ott is rothad el,
ami egykor volt, a tested, úgysem érdekel.
Hiszen, hogyha megáll a szív, meghal az agyad,
anyag marad utána, nem érzés, gondolat.
Ezért addig kell szeretni, amíg teheted,
nem létezel, hogyha a szerelmet temeted.
Nem nyűvök fát az erdőn, de három nap az év,
gyorsan elmegy, és nem jelent semmit majd e név.
Annak sem marad agyában, aki eltemet,
mindenki így jár majd akit senki sem szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.