Weöres olvasónapló
Szürke Henry villamoson ül,
nyitott könyv kezében,
Vimaláról, Tácsitáról olvas,
becsukja a könyvet,
hosszan néz ki elmerengve
szürke Henry szürke Dunára.
Nem lesz ő már
sem Tácsitá,
de még Vimalá sem
ebben az életben;
látó csápjai,
érző csápjai
mind elfeketedve
lehervadtak róla.
Szürke Henry nem Szürke Medve,
nem Szürke Sas, a vasszemű,
és nem is Szürke Farkas,
csak szürke,
mint a szennyes folyó,
ott, a szürke ködön túl,
a villamos ablakán kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.