Agykalapálón tik-takkol az óra
a lámpa körén túl valahol,
a homályba vesző helyiségben.
Csönd. Csak a vér zúg, sípol a fülben:
nincsen ilyenkor senki sem ébren.
Éjfél múlt, de messze a reggel.
Az ész még tudja a fal meszelését,
de a szív motozást hall bennük,
amelyet el nem nyomhat a fej sípolása.
Meg az óra ketyeg még ott a sötében,
mérve a másodpercnyi időket
a lámpa körén túl valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.