Háború a szívekben

Folyton csak a háború
a jó, s gonosz között.
A derűre jön a ború,
ami már szívünkbe költözött;
ha győzelemre tart a harc,
az veszteség nekünk,
akárki győz, az kudarc.
Csak a Semmiben hihetünk.

Folyton csak a háború.
S ki mondja, ki a jó?
Senki sem lesz már szomorú,
ha betalál egy golyó.
A győztesből lesz új elnyomó,
ha alul is volt előbb,
ha szerény volt is, lesz mohó,
ő lesz előkelőbb.

Folyton csak a háború.
Dúl odakint és bent.
Az emberi lét nyomorú,
soha semmire se ment,
ha a háború beköltözött
a szívekbe, magas ég!
Az ellentmondások között
elvész az emberség.

Lepketánc

Ősz fejem körül az éji lepkék
csaponganak oly rendületlenül,
névjegyüket nálam, hogy letennék,
ha a fáradt idő az éjre ül,
s hiába is kergetném el őket,
egy rebben el, a többi visszaszáll;
csak nem tudok szabadulni tőled.
Pedig olyan rövid volt az a nyár.

S a lepkék csak egyre-másra jönnek,
ha fény világol, vagy hogyha sötét
önti el a fényt. Mi baja önnek?
kérdik, miért nem issza már sörét?

Talán, mert a lepkék visszaszállnak,
míg csak helye lesz arcomon szakállnak.

Ha mondtam volna

Ha mondtam volna, tudta volna,

tudom, tudta volna, ha mondtam volna,

tudtam volna, hogy tudná,

tudta volna, hogy tudom, hogy tudja,

ha mondtam volna.

Nem mondtam, hát nem tudom, tudta-e,

nem tudhatom, tudta-e, nem mondta.

Nem mondta, hogy tudja-e, hát nem tudom.

Nem is mondhatta volna, ha nem tudta,

ha mondta volna, nem mondhatta volna, hogy nem tudja.

Ha mondta volna, tudnám, hogy tudta.

Ha emlékeznék.

Hetesre hagytam

Nem lettem tudós
Nem lettem költő
Egyik szavamat
másikba öltő.

Nem lettem író.
Lehettem volna?
Lenne egy pár könyv,
másképpen szólna.

Nem lettem szobrász,
nem lettem zenész,
de olykor elhagy
a józan ész.

Nem érdekelt a
tőke, a vagyon.
Batyum, amim van,
mind rátok hagyom.

Vitéz sem lettem.
Csak talpas vagyok.
Hírnév, dicsőség
énrám nem ragyog.

Nem lettem szerető,
pedig szerettek,
más álma nincs is
nagynak, gyereknek.

Az első hatban
vannak szép dolgok.
A hétre hagytam:
nem lettem boldog.

Charles Wright: Vízesések

Mikor is jutunk arra a felismerésre,
hogy minden eltávolodik tőlünk?
A korral jár, a szeretet-hiánnyal, vagy azzal
a Gyásszal, hogy nem vezet létra a felhőkhöz?
Bárhogy is, a mindennapokat éljük, amint azt kell,
amíg valahol a hátunk mögött
vízesések zuhannak, és haladnak tovább
a messzeség mérhetetlen mámorába.

Waterfalls

When is it come to the realization
that all things are wandering away?
Is it the age, is it the lack of adoration, is it
Regret there's no ladder to the clouds?
Whatever, we inhabit the quotidian, as we must,
while somwhere behind our backs
waterfalls tumble and keep on going
into the deep desire of distance.

(in: Caribou)

Csak az ég, meg a föld

Csak az ég, meg a föld, meg a fák még.
Csak az erdő, fű, fa, virág.
Ha a nap süt, a fény, meg az árnyék,
a sötét sohasem, mert rág.

Csak a fel, csak a csúcsra az élet?
Sohasem lefelé? Igazán?
Sohasem a homály, rémek,
az agyon vonuló karaván?

Csak a szép, csak a jó, csak a kedves?
Kisöpörni a könnyet, a kínt,
ne legyen vörösen nedves,
ne legyen véres a sín.

Alice Walker: Kifogás

Kifogás

Ma este talán a bor (vagy annak hiánya),

vagy egy levél te tőled (vagy annak hiánya),

csak ülök,

és az eső udvarias csendességét hallgatom,

egy verset írok, azon ölöm magam --

csökkenti kínomat --

Ma este esik, a holnap tiszta lesz,

és azt mondom majd, "a tegnap épp ilyen volt,

kivéve az esőt...

és szorít a cipőm".

Excuse

Tonight it is the wine (or not the wine)
or a letter from you (or not a letter from you)
I sit
listen to the complacency of the rain
write a poem, kill myself there

It brings less pain--

Tonight it rains, tomorrow will be bright
tomorrow I'll say "yesterday was the same
only the rain...

and my shoes too tight."