Mikor is jutunk arra a felismerésre,
hogy minden eltávolodik tőlünk?
A korral jár, a szeretet-hiánnyal, vagy azzal
a Gyásszal, hogy nem vezet létra a felhőkhöz?
Bárhogy is, a mindennapokat éljük, amint azt kell,
amíg valahol a hátunk mögött
vízesések zuhannak, és haladnak tovább
a messzeség mérhetetlen mámorába.
Waterfalls
When is it come to the realization
that all things are wandering away?
Is it the age, is it the lack of adoration, is it
Regret there's no ladder to the clouds?
Whatever, we inhabit the quotidian, as we must,
while somwhere behind our backs
waterfalls tumble and keep on going
into the deep desire of distance.
(in: Caribou)
2020. október 20., kedd
Charles Wright: Vízesések
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.