Más úgysem tölt el

Mondd, szeretsz?
De miért is szeretnél?
Nincsen bennem semmi szeretni való.
Nevetsz?
Persze, kinevettél:
nyárnak hittem, de esett a hó.

Keringtünk a Szajna parton
- vagy a Sziget volt az talán -,
mint sárga levelek a szélben.
A történetben nem volt pardon:
ott feküdtem a lét asztalán,
életemben először nem féltem.

Mondd, szerettél?
Csak egy kicsit, úgy egyáltalán?
Megjött a kemény tél?
És koppant a levél
fagyottan a földnek falán,
hogy párhuzamban fagyos földdel,
arccal arra vártál változást?
Tudtad, többé úgysem tölt el,
ha találnál mást.