Elveszett idő

Megint esik. És későn ébredtem ma fel.
Modern költészetet tanulnék,
de elkéstem nagyon.
Az időnek háta mögött
járok, és a távolság már egyre nő.
Az óra hangosan ketyeg az asztalon előttem,
és oly sok lenne még a munka!

A barázdán végigért a tű, lejárt
a lemez, cserélni kell, vagy megfordítani.
Lehet, ez másra vár már. Én
fiammal jártam kint a reggel,
cipőm beázott, a séta véget ért hamar.
Azóta ismét modernek.
És az óra itt az asztalon,
amint kiméri
az elveszett időt.