Dolgozó ember

Dolgozó ember vagyok,
a szemem ritkán ragyog.
Szürke fölöttem az égbolt,
hogy fénylett, az már rég volt.

Az eső minden nap esik.
Néha éjjel is, reggelig.
Az égen felhők rohannak,
nem adnak helyet a Napnak.

Nem volt ez így mindig.
Az embert a jelek intik:
valami elromlott nagyon.
Átkozott vagyok, ha hagyom.

Márpedig évek óta
folyton monoton a nóta.
Nincsen helye a fénynek,
a tüzek régen nem égnek

A munka tart életben,
bár lehetne él i szebben.
Hogy hogyan, talán kitalálom,
amíg le nem száll rám az állom