Csak az ég, meg a föld

Csak az ég, meg a föld, meg a fák még.
Csak az erdő, fű, fa, virág.
Ha a nap süt, a fény, meg az árnyék,
a sötét sohasem, mert rág.

Csak a fel, csak a csúcsra az élet?
Sohasem lefelé? Igazán?
Sohasem a homály, rémek,
az agyon vonuló karaván?

Csak a szép, csak a jó, csak a kedves?
Kisöpörni a könnyet, a kínt,
ne legyen vörösen nedves,
ne legyen véres a sín.