A rigó a fán ült mozdulatlan.
Lassan beesteledett.
Két szeme feketén izzó katlan.
Most a hó is megeredt.
Szél támadt, szédülve néztem:
talán lába odafagyott?
Miért nem repül el? Nem értem.
Ittléte okafogyott,
itt nem kap enni. Nincs kitéve
szalonna vagy dió,
nincs gyümölcs fa alá kerülve,
élelem, rigónak enni jó.
Nem pislant, csak néz előre,
Tollait borzolja szél.
Hangja sincs. Nem megy telelőre.
Vajon tavaszt még remél?
Végleg sötét lett végül,
és már nem láttam a madarat,
hogy aztán elrepült? Leszédült?
Másnapra nyoma sem maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.