Föladni?

Elmenekülni a gondok elől,
elhagyni mind a kínokat?
Ha a sarokban sírogat,
élvezi tán, kit a bomba megöl?

Ha szélvihar jő a hegy felől,
föladni mind az álmokat,
mert negatív az áthozat,
és semmi remény, hogy a fal ledől?

Anti-Catullus

Nem gyűlöllek, ámde nem szeretlek.
Nem tehetem függővé életem.
de amíg élek, már el nem feledlek,
az egyedülléttől nincs bennem félelem.

Hajnali szél fújt tőlem messzire téged?
Kék szemeidben már nem izzik a vágy.
Hogyha beszélek hozzád, messzire réved
arcod, és a vonása kemény, nem lágy.

Nem gyűlöllek még, de nem szeretlek.
Nem hasogat már láttodon engem a kín.
Itt maradok veled, és majd eltemetlek,
hogyha az i-re pontot nem tesz a sín.

Ezernyi csillag

Lenn, a parton sétáltam az este.
Széllel kergetőztek a játszi habok,
és, hogy felidéződött bennem teste,
eszembe villant az is, hogy meghalok.

Régen értem: rám a semmi vár csak,
ahogy nyitottam, lezárom majd szemem,
Nem lehet több, egy a vágyam: bárcsak
örömmel élném röpke életem.

A napkorong a víz alá szállt végre,
a szél elállt, a tükör még csillogott,
s emlék ködén át két szemébe nézve
újra láttam az ezernyi csillagot.

Törvényben élni

Törvényszerű, hogy mindig a Törvényt keresed,
lásd, nem kényére teremtett téged Istened.
Hogy nincs célja léteddel, az el nem hihető,
másként víz forrna itt, vagy fagyna a levegő.

Sosem elég egyszer élned: folyton kérdezed,
hogy milyen is volt az élet, mi lesz nélküled,
honnan jöttél, merre menj, és mire van idő,
nem zavar, ha melletted már zihál egy tüdő.

Égre nézve gázolsz át a másik emberen,
nem számít, ha leheletedtől megfagy a szerelem.
Fellököd, ha eléd áll, vagy csak nem tart veled,
bár nem te vagy, aki először vetne rá követ.

Midig jól tudod, és meg is mondod a tutit,
nem iszol, mert az alkohol csak öl és butít.
Az igaz utat csak egyedül te ismered:
személyesen neked súgta azt meg Istened.

Élveboncolás

Mint hullát a bádogasztalon,
verseimmel magamat boncolom.
Fogazott rím szabdalja agyam:
miért is nem élek gondtalan?

Körfűrész nyüszít tarkóm fölött,
koponyámba jelző költözött;
sikítanék, ha lenne miért,
aki volt így, biztosan megért.

Véres ritmus mindegyik sorom:
horrorfilm az esti műsoron;
lidércnyomás, jeges rettenet,
tágra nyílt szemekkel élvezed.

Én vagyok a hulla, és a kéz,
te a szem, mely borzadállyal néz:
tűz lángol a tárt szövetben, ott,
ahol a szív imént dobogott.

Mint eshetnek olyan rémmesék,
melyekben az ember szíve ég?
Pedig nem is történt semmi más,
egy mindennapi élveboncolás.

Korán esteledik

Nekem korán esteledik már,
nem úgy van, mint a nyáron.
Egyre azt az élményt várom,
ha nem jönne ismét, nagy kár.

Az ősz vége az elmúlást hozza,
Lesz vajon még valami változás,
vagy az a nap csak egy állomás
volt, és semmi nem hozza vissza?

Előttem már csak a tél áll,
ezüstösre festi majd hajam,
de előtted még ott a nyár,
sok-sok szép napja hátra van.

Miért múlik el az ifjúság?
Miért nem élünk gondtalan?

Szürreális csillagok

A vers:

Az őszi éjben szürreális csillagok
fénye, mint a gyertya lángja, úgy lobog.
Csillogásuk tükröződik éjfekete szemeden,
azt ígérik, amíg élünk, megmarad a szerelem.

Mint metronóm, a szívünk most úgy dobog,
allegróba gyorsítják a gondolatok.
Százhúszat ver egy perc alatt, mert ma még talán
felragyognak a csillagok az éj falán.

Az őszi éjben szürreálisak a csillagok,
mert az égen előttük felhő nem gomolyog.
Nem számolhatom őket csak szenvtelen,
mert úgy égnek, mint szívben a szerelem.



A Dokk-verzió:

Az őszi éjszakában szürreális a csillagok fénye,
amelyek úgy lobognak, mint a gyertya lángja
két éjfekete szemed tükrében tükröződve,
amint egy életre ígérnek szerelmet.
A szívünk most metronomként dobog,
egymásra szinkronizálva ritmusát,
melyet gondolatok és érzések
gyorsítanak allegróba.
Százhuszat vernek most egy perc alatt,
mint Váci Mihálynál,
mert mindketten azt reméljük,
hogy az éj falán
ma még újra felragyognak a csillagok.

Az őszi éjszaka egén
szinte szürreálisak a csillagok,
mert nem fedik el őket gomolygó felhők.
Nem nézhetem, számlálgathatom őket,
mint csillagász, szenvtelen,
mert úgyanúgy égnek,
ahogyan szívemben lobog a szerelem.