Az őszi éjben szürreális csillagok
fénye, mint a gyertya lángja, úgy lobog.
Csillogásuk tükröződik éjfekete szemeden,
azt ígérik, amíg élünk, megmarad a szerelem.
Mint metronóm, a szívünk most úgy dobog,
allegróba gyorsítják a gondolatok.
Százhúszat ver egy perc alatt, mert ma még talán
felragyognak a csillagok az éj falán.
Az őszi éjben szürreálisak a csillagok,
mert az égen előttük felhő nem gomolyog.
Nem számolhatom őket csak szenvtelen,
mert úgy égnek, mint szívben a szerelem.
A Dokk-verzió:
Az őszi éjszakában szürreális a csillagok fénye,
amelyek úgy lobognak, mint a gyertya lángja
két éjfekete szemed tükrében tükröződve,
amint egy életre ígérnek szerelmet.
A szívünk most metronomként dobog,
egymásra szinkronizálva ritmusát,
melyet gondolatok és érzések
gyorsítanak allegróba.
Százhuszat vernek most egy perc alatt,
mint Váci Mihálynál,
mert mindketten azt reméljük,
hogy az éj falán
ma még újra felragyognak a csillagok.
Az őszi éjszaka egén
szinte szürreálisak a csillagok,
mert nem fedik el őket gomolygó felhők.
Nem nézhetem, számlálgathatom őket,
mint csillagász, szenvtelen,
mert úgyanúgy égnek,
ahogyan szívemben lobog a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.