csak megesik velünk a történelem:
Áthúz fölöttünk, akár a vasmadár,
melynek hasából fejünkre bomba száll.
Én nem irigylek soha sem másokat.
A csokiba piskótát nem mártogat
darabos, kérges, mégis ügyes kezem,
amellyel a kenyeremet megszelem.
Elmúlok én is a világból lassan,
és már nem lesz, akinek elmondhassam,
hogy dolgozni kell, hiszen enni muszáj,
és ha nincsen kéz, éhes marad a száj.
Én létemen csak ritkán töprenkedem,
ha az ölembe ejtve pihen kezem,
amikor nincs munka, pedig volna sok.
Ha életünket nem falnák ordasok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.