néz a szemembe, hogyha tiédbe nézek.
Mint az ég, olyan kék
a szemed, de tüzében szinte elégek.
Parányi tükörtánc
villódzik egyre, ím, kettőnk arca között;
kisimult minden ránc,
hogy léted életembe beleköltözött.
Két lábammal állok
íme, végre előtted ma itt a Földön,
egykor volt hiányok
helyét kedves arcoddal újra betöltöm.
S ránctalan tükörkép
néz a szemembe, hogyha arcodba nézek,
mintha ki voltam rég,
kelhetett volna újra életre véled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.