és kárpótlás csak nem érkezett.
A fák száraz ága közt a Hold jár,
lombjuk habzása meg fékezett.
Egyre ritkábban járok a lépcsőn,
nem vonaglik a talpam alatt,
a korlát sem szisszen reám értőn,
idegenek, mint a házfalak.
Harminc éve volt talán, vagy negyven,
magamra hagyott a szerelem.
Azután lett búskomor a kedvem.
Bár régen volt, mégsem feledem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.