A tűz, amely a katlan alól villog majd elő.
Az utca, melyet klinkertégla burkol, így nem sáros,
a tüdő, amelyből futás közben kifogy már a levegő.
Egy szó, amelyet elgondoltak, s el nem hangzott mégsem,
egy dallam, amely soha, sehol nem volt hallható .
Egy ölelésre nyitott kar, mely lehanyatlott régen,
egy kimondott mondat, vissza sosem szívható.
Ennyiből áll mindösszesen majd az egész élet,
meg még hozzájön egy pár szilánk talán.
És ha ennyi lesz az egész, én csak attól félek:
mi áll nagy betűkkel majd az emlékek falán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.