Májusnak havában zöld erdőben járván
érezte magát a szívem nagyon árván.
Kerestem egy tölgyet, levelére írtam:
szerettem egy hölgyet, érte szinte sírtam.
A nyár gyorsan szállt, s míg szélcsend ült a tájon,
nem mozdult a szív sem. Hagytam, hogy hadd fájjon.
Október lett, mire megjöttek a szelek,
s elfújták messzire a tölgyfalevelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.