Elmondták neked már nem egyszer, de hányan!:
Ember légy, és helyed legyen e világban.
Nem vésted szívedbe, tetteiden látom,
rossz ember maradtál, nem vagy legény gáton:
amíg dideregve, ázva, az ég alatt
honfitársad retteg, erkölcsöd nem marad.
Amíg kitagadod, akit kisemmiztél,
nem vagy te sem különb: kutyapecér, sintér,
s amíg léhűtőnek, lustának nevezted,
szájadra ne vedd a krisztusi keresztet!
Amíg más elvesztett mindent, gazdag lettél,
más szó jobban illik rád a becsületnél.
Megméretsz még újra, megméretsz még százszor,
mire végül kikopsz ebből a világból.
Palotában nagy volt bent a zsivaj, lárma,
fényes urak lopva, oldalajtón járva
mentek palánk között: kint nagy volt a tömeg,
s még nem tört az ablak, nem repültek kövek.
Szájjal szabadságról beszéltek fennhangon,
és a szegény népet kergették a havon.
Megszabták, hogy holnap, ki, miről, mit mondjon,
amíg társaikkal marakodnak koncon,
mint ocsmány keselyűk, ha döghúsra szállnak.
Így vetettek véget minden szabadságnak.
csak Pestre bámul most Bécs, London, meg Párizs:
csak most szabadultak, rabok lesznek máris?
Minden, szabadságuk gyorsan elenyészett,
mióta nyakukra ültették a férget.
Megszabja már ma is, mit gondolnak holnap,
jó gyújtós anyagot adna a pokolnak.
Magyar népem figyelj erősen szavamra!
Nem vagy szerencsétlen, csak egy kissé bamba:
akit tegnap saját nyakadra ültettél,
rosszabb lesz maholnap minden eddiginél.
Ha saját kezedbe nem veszed a sorsod,
unokáidban sem leszel soha boldog,
és ha nem emeled föl másokért szavad,
holnapután magad sem leszel már szabad.
Megmérettél tegnap, megméretsz ezerszer,
és ha könnyű leszel, nem is voltál ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.