Félszerzet vagyok.
Iskoláim félig már kijártam,
ott nem angyalok:
az ördögök lapogatták hátam.
Megtanultam én
sok illúziónak fényes trükkjét,
nem vagyok szerény:
sokszor nézem a varázslók tükrét.
Mindig csak magam
láthattam a fényes tükrökben,
nem találhattam
otthonom a pokoli körökben.
Akárki rám néz,
szikrát szóró patáimat látván,
bár a szám, mint méz,
ott hagy engem egyedül és árván.
Megtanultam jól,
hogyan is tehetlek tönkre téged.
A dal erről szól:
ne hallgasd meg, hogyha élted félted!
Félszerzet vagyok.
Félig vagyok ördög és félig ember.
A szemem ragyog:
kimaradok, hiába van szeptember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.