megolvad az emlékek hava.
Tovább mennénk, de nincsen hova,
sárba ragadtunk. A Lét is fösvény:
elorozza a múltat is tőlünk,
mindazt, ami jó volt, ami szép.
Nincs már emlék, csak egy álomkép,
amely az erőt szívja belőlünk.
Hovatovább nem lesz merre menni,
egyre szűkül a látóhatár.
A jövő lassan csak egy mákszemnyi,
aki többet vár, az nagy szamár,
mert létünk majd véget ér és ennyi.
Engem is csak a nagy semmi vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.